A speciális alakulatok

1942. november 8-án építkezés kezdődött a belügyminisztériumtól és a helyi földbirtokosoktól szerzett 56 ezer hektáros Hoffman ejtőernyős táborban. Rövid idő alatt 1750 hadműveleti-tábori stílusú (T/O) épületet húztak fel. Az egyszintes T/O épületek voltak akkoriban a leggyorsabban elkészíthetőek, gyalulatlan deszkafalakkal és kátránypapír borítással. Egy vastagabb kátránypapír borításból készült a tető. Az építkezés keretében elkészült a kilenc helyőrségi klub, két vendégház, három könyvtár, 16 posta iroda, 12 kápolna, egy kórház, 65 mérföldnyi út és három 2 kilométeres kifutópálya, háromszög elrendezésben. Ezek az épületek adtak otthont az amerikai haderő légiszállítású parancsnokságának, a helyőrségi parancsnokságnak és a hadosztály főhadiszállásának. Ezen kívül épült jó néhány kiszolgáló épület is.

A tábor szálláskörzetét egy déli és egy északi szektorban alakították ki egymástól egy mérföldre, közöttük pedig a kórház található. A déli laktanya a kiképzés alatt álló csapatoknak és a kiszolgáló személyzetnek épült. Ilyen egységek 1943 januárjában érkeztek ide először. Alapkiképzést kaptak, majd tökéletesíthették ejtőernyős és vitorlázó repülő tudásukat.

1943. február 8-án a 6. Számú általános parancs alapján a helyet Mackall tábornak nevezték el, tisztelegve John Thomas (Tommy) Mackall közlegény emlékének. Az 1920-ban született ohioi fiatalember az 503-as ejtőernyős gyalogsági ezred második zászlóaljában szolgált a szövetségesek észak-afrikai inváziója során. A Fáklya hadműveletben szenvedett halálos sérülést, amikor Oran közelében a landoló repülőgépét Vichy francia gépek támadták meg. Hét ejtőernyős halt meg, és a sok sebesült között ott volt Mackall is, aki a gibraltári katonai kórházba szállítása után halt bele sérüléseibe 1942. november 12-én.

Az amerikai hadsereg Légiszállítású erőinek parancsnoksága 1943 elején költözött a Fort Braggből a Mackall táborba. Miközben a 82-esek és a 101. légiszállítású hadosztály Fort Braggben maradt, a parancsnokság felügyelete alatt a Mackall táborban kaptak kiképzést, mielőtt bevetésre indultak volna. Az első ejtőernyős alakulat, amely véglegesen itt telepedett meg a 11. légiszállítású hadosztály volt. Itt hozták létre a 17. légiszállítású hadosztályt, és megalakulása után ide költöztették Fort Braggből a 13. hadosztályt is 1943 és 1944 során.

A Maxton-Laurinburg katonai reptéren berendezkedett 1. Csapatirányítási parancsnokság vezetésével az ejtőernyős és vitorlázó repülős kiképzést is itt kapták a csapatok, hiszen a Mackall tábor környéki földek felett ugrottak, és az itteni reptereken gyakorolták a szállítógépekkel végrehajtható manővereket.

A II. Világháború után a Mackall tábort főként rekreációs célokra használták a katonák. 1952-ben azonban a frissen megalakult Amerikai Speciális Alakulatok itt kezdték meg a gyakorlatozást. A 70-es években itt képzeték ki a terror-elhárító alakulatokat. Azóta a tábor azzá fejlődött, amit ma James „Nick” Rowe ezredes központként ismerünk. Rowe a különleges egységek tisztje volt, és öt évig tartották fogságban a vietnámiak. 1989 áprilisában terroristák ölték meg a Fülöp-szigeteken. Szintén a Mackall tábor ad otthont a 19 napos Túlélni, Kijátszani, Ellenállni és Megszökni (SERE) elnevezésű, 1967-ben kitalált kiképző gyakorlatnak.